RSS hírcsatorna
Twitter
FacebookAz ember hétköznapi élete, személyes fejlődése során megkerülhetetlen téma az akadályozottság kérdése. Életünk lépten-nyomon akadályokkal van tele, de legalábbis úgy érezzük. Ezen akadályok méretben és minőségben is jelentősen eltérhetnek egymástól, de ami a lényeg: szűkítik a mozgásterünket, lelassítanak minket az előrehaladásban, esetleg meg is állítanak. Választani kényszerülünk ott, ahol egyébként nem szeretnénk, kompromisszumokat kell kötnünk, alább kell adnunk az érdekeinkből.
Nincs kiút? Biztos ez? (fotó:Salvatore Vuono)
Igen, az a bizonyos „Nincs más választásom” érzés!
Van egy fontos része ennek a helyzetnek: az érzés, ami kíséri. Élethelyzeteinket érzések kísérik (és baj is lenne, ha nem így lenne), amivel nem mondok újat, ám sokszor ezek az érzések olyan mértékben láttatják velünk másképp aktuális helyzetünket, hogy viselkedésünk, az adott helyzetben indított akciónk teljesen más irányba visz minket, mint amit egyébként szeretnénk. A félelem bizony mindenképpen akcióra késztet minket. Ez nem az az érzés, amiben sokáig szívesen tocsogunk, ezért többnyire igyekszünk mindent megtenni azért, hogy megszabaduljunk tőle – tehát valamit csinálunk: megmondjuk, eltitkoljuk, megvesszük, eladjuk, nekimegyünk, vagy elkerülünk, lemondunk valamiről, de lényegében nem azt tesszük, amit egyébként szeretnénk.
Igen, most mondhatod, azt, hogy van egy csomó igencsak kézzelfogható, reális dolog, ami miatt elővigyázatosnak és megfontoltnak kell lennünk és ebben teljesen igazad is van! Ám figyelted mely kifejezéseket használtam?
Az elővigyázatosság, a megfontoltság, a körültekintés nem azonos a félelem általi beszűkítettség érzésével! Ennek megfelelően nem is ugyanazon reakciókat váltja ki belőlünk. Ha elővigyázatos vagyok és megfontolt, akkor alaposan, racionálisan mérem fel az élethelyzetemet, mielőtt tennék valamilyen általam vágyott lépést. Ha alapos vagyok, akkor a biztonság érzetét keltem magamban, pont azt az érzést, amire félelmi állapotban is vágyom. Racionálisan felmérve a helyzetet valószínűleg nem teszek olyan lépést, ami nem az érdekeimet szolgálja. Félelmi állapotban viszont sokszor nem úgy látjuk a dolgokat, hogy képesek legyünk megfelelő lépéseket tenni és ez ismét egy olyan helyzetbe visz minket, amiben soha nem akartunk lenni.
Azért, hogy valami jót is mondjak, ennek nem kell így lennie és igenis tudsz rajta változtatni! Lehet, hogy most nem így érzed, de ha racionálisan végiggondolod, akkor ennek teljesen reális az esélye és valószínűleg számtalan példát tudsz hozni eddigi életedből, amikor sikerült is.
Mit tehetsz meg magadért most azonnal?
1. Ahogy említettem, keress az életedben olyan történéseket, amikor sikerült kikászálódnod a félelem érzéséből! Igen, az is beleszámít, amikor csak 5 éves voltál!!! (Mekkora erő is lakozott bennünk már akkor is?)
2. Szán egy kis időt arra, hogy leírd az aktuális kérdéssel kapcsolatos gondolataidat, érzéseidet! Ez arra jó, hogy a benned megszólaló belső hang „kikerüljön” a fejedből. Papíron, leírva látva megtudhatod, mi is dolgozik benned mélyen.
3. Keress támogatókat! Keress a környezetedben olyan embereket, akik valóban jót akarnak neked, két lábbal állnak a földön és képesek racionális megvilágításba helyezni a téged foglalkoztató témát. Nem biztos, hogy a téged támogató személy egy hozzád közelálló ember! Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de családtagjaink, barátaink a hozzánk fűződő érzelmi viszonyuk miatt nem mindig képesek megfelelően támogatni minket, éppen azért, mert szeretnek. (Erről majd egy másik cikkben írok bővebben!)
2011. november 4-én, pénteken 18: 00-től az akadályozottság, a kétely, a félelem kérdését boncolgatjuk a „Coach szemével” csoport keretein belül. Ha szeretnél rápillantani a félelemmel való viszonyodra, átértékelni azt, akkor várunk szeretettel!
Emese
